Nemrég sort kerítettünk egy magyar vacsorára. Itt Valenciában nem sok magyar él/tanul. Volt olyan vendég is, aki csak látogatóban volt itt. Így hát szóltunk mindenkinek, akiről tudtunk és rendeztünk egy vacsorát. A helyszín biztosítva volt, már csak az étkekről kellett gondoskodni. Végül is az volt a terv, hogy mindenki főz valamit vagy süt. De valamilyen magyaros fogással érkezik. Ebből aztán az lett, hogy voltak, akik párban alkottak és volt, aki el sem jött, de még így is rengeteg étel került az asztalra. Sajnos fotók nincsenek a birtokomban, de azért leírom mi mindennel készültek a vendégek:

Volt húsleves, amiért mindenki ölni tudott volna. Hortobágyi húsos palacsinta, lecsó, krumplis tészta. Édességek is készültek: madártej, kókuszgolyó, mákos guba. A vacsora nagyon jól sikerült, az evés után természetesen az ivás következett. Persze, ahogy az lenni szokott, ha már jó a kedvünk, miért ne mennénk el diszkózni is? Elmentünk az egyik helyi szórakozóhelyre, jó volt a hangulat. 

Egyszerűen felemelő érzés volt (számomra), hogy semmilyen idegen nyelven nem kellett magam megértetni a társaimmal, mert mindannyian magyarul beszéltünk! Kedves és aranyos embereket ismertem meg.

Jól esett az az este, meg kell mondanom őszintén. Remélhetőleg még sor kerül ilyen magyar estre.

Valencia-ban - egyelőre nem tudok még beszámolni más városokat illetően - létezik a carnet joven, ami azt jelenti, hogy fiatalok kártyája. Ez úgy működik, hogy nem kell tanulnod ahhoz, hogy kapj ilyen igazolványt, amíg 24 év alatt vagy.

A diákigazolvány itt nem olyan, mint Magyarországon, még nem jöttem rá mire jó, mert semmilyen kedvezményben nem részesülsz ezáltal...Nem. A carnet joven ugyanaz, mint nálunk a diákigazolvány, csak otthon ehhez iskolába kell járnod.

Ez a spanyol megoldás valahol jobb, mert 8€-ért kiváltod a kártyád és mindenhol kapod a "joven" kedvezményt.

Joven = fiatal [ejtsd: hóben]

Tehát, mindenkinek javaslom, aki idejön és 24 év alatt van, hogy váltsa ki ezt a kártyát, mert rengeteg kedvezményben fog részesülni, ugyanúgy, mint otthon.

Ezzel a bejegyzéssel már tartozom egy ideje.

Spanyolországban EMT-nek hívják a tömegközlekedést.

Valencia-ban 3 metróvonal üzemel (Línea 1, 3, 5), ebből a 3-as és az 5-ös megy a reptérre. Viszont a metróra nincs felírva a szám, az csak a metróaluljárókban, hanem az irány és ennyi. Ez például a reptérnél annyira nem mindegy, mert nekem a 3-as jó, mert az hoz haza, az 5-ös egy ponttól másfelé megy.

Illetve vannak villamosok is, ahol lakom, a 4-es 6-os villamos jár, kissé vicces. :) Már meg is kaptam, hogy:

Majd felszállok a Móriczon és leszállok a Dr. Vincent Zaragoza-nal...

Bárcsak így működne .. :)

A többi mind busz, de abból rengeteg van, és vannak éjszakai (nocturno) járatok is. Itt valamivel ritkábban közlekednek a járművek, mint otthon. 

Használat

www.emtvalencia.es

www.metrovalencia.es

Az első webcím a buszokat és éjszakai buszokat mutatja, a második pedig a villamosokat és a metrókat.

Itt a jegyet nem tömbben veszed, hanem veszel egy kártyát, és azt töltögeted a jegyekkel. Mielőtt felszállsz pl. a villamosra, az érvényesítő géphez odaérinted a kártyát, és máris "lyukasztottál".

A buszon, csak az első ajtónál szállhatsz fel, és a járművezető mellett van az érvényesítő, hallja ha nem jelzel vagy már nincs ticketed.

A metrón pedig  a legnehezebb bliccelni - persze tudjuk, hogy mindenhol, minden körülmény között lehet - de ott befele menet is érvényesíted a kártyád és kifele menet is. Ha pedig netalántán, sikerült belógnod de kilógnod már nem, és lebuksz, fizethetsz 50€-t. Ez olyan fura, hogy nem elég, hogy te vagy a király, hogy kibekkeled a nagy csalásellenes rendszert, még fizess is egy csomót ezért...

Egy jegy 1.40 az A zónában, 1.90€ az AB zónában. Viszont egy bírság azt hiszem 6 euró a villamoson és a buszon.

Amúgy A-B-C-D zóna van, de még nem jártam mindenhol... :)

Tehát, van ez a bonometro, ami csak a metrora (és villamosra) jó, 10jegy kb 7€. Ezt használják itt a legtöbben, mert viszonylag hamar meg lehet közelíteni mindent gyalog, biciklivel meg még hamarabb.

Van a bonometro, ami jó buszra,villamosra,metróra, de 8-9€, és van a bonobus, ami csak buszra jó, az is 7€ körül mozog.

A Valenbici (valencia-i bicikli) éves díja 18€, ha tudnék biciklizni én is ezt használnám... 

Vehetsz még havi bérletet, kb 27€ egy diák bérlet, limit nélkül metró, villamos, ugyanez felnőttben 34€. Van olyan, ami busz-metró-villamos, de az drágább. Ezt tényleg csak akkor érdemes megvenni, ha nagyon sokat utazol, mert különben elég, ha néha feltöltöd a kártyád.

Kicsit drága lenne itt egyedül lakni egy lakásban, mivel itt egy szoba annyi, mint otthon egy lakás kb. (az én lakbérem 150€ + gastos, az olyan 175-180€ jelent).

Épp ezért többen lakunk egy lakásban. Amikor kerestem a helyem, szempont volt, hogy ne legyen tömegszállás, mivel ugye még nem kellett idegenekkel együtt laknom, és így is nehéz alkalmazkodni, nem hogy úgy, ha 5-6-10 emberhez kell. 

Ebben a lakásban hárman lakunk, az első hónapban egyedül laktam, aztán megérkezett az első lakótársam.

Első Lakótárs - Jessica from Mexico

Mexikóvárosból származik, 29 éves, mesterszakos hallgató az UPV-n. Animációt tanul, egész konkrétan most egy mesét csinál, tök jó, aranyos, tetszik ahogy rajzol. Igazi művészlélek, mert teljesen el van kalandozva, mindig. Nemrég megkértem, hogy tanítson meg nekem mexikói kajákat, mert szerettem volna szert tenni igazi mexikói receptekre és mert a Legényem kedvében akartam járni, mivel a mexikói konyha szerelmese meg az enyém.. ;)

Alapvetően kedves lány, mindenkinek megvannak a rossz tulajdonságai, neki is. Beszélgettünk múltkor, hogy mikor haza megy - ő is csak félévet marad - akkor össze fognak házasodni a vőlegényével. Ez olyan szép dolog, és úgy várja ő is. Aztán amikor kérdeztem, hogy és a gyerek? Hallani se akart róla! De a vicces az, hogy kb aznap este a vőlegénye is közölte vele, hogy házasság ÉS gyerek, nem akar várni, apuka szeretne lenni. Meg is mosolyogtam a dolgot.

Annyira nem szeret öltözködni, ez zömmel látszik is rajta, viszont kifesteni magát, annál inkább, csakhogy számomra nagyon szokatlan módon!! De amit szeret, az a főzés. Minden nap főz magának valamit.

Ami engem illet, tudok quesadillas-t csinálni! :) A salsa szószt is én csináltam. Itt lehet kapni paradicsomlekvárt, tökéletes alapanyag a salsa-hoz, plusz csili. Még a mexikói lány is megnyalta, mind a 10 ujját, szóval jól sikerült.

J. először nagyon nem volt szimpatikus, de próbáltam felülkerekedni azon, hogy: 

meglátom, és máris leírom... =előítélet

Sikerült is, meginvitáltam egy sörre, aztán beszélgettünk. Az "együttélés" vele nem olyan vészes, bár egy kicsit antiszociális. De rendet tart, elpakol maga után, tisztának is mondható. Tehát egész jól megvoltunk, míg nem jött a 2-es számú lakótárs C.

Második Lakótárs - Celia from Spain, Andalusia

C. egy spanyol lány, nem tudom hány éves, de ő is mesterszakos az UPV-n. C. számomra kifejezetten idegesítő személyiség, mert nincs tekintettel a másikra. Nagyon hangos, zajos, én is bagoly vagyok, de nem bömböltetem a tévét az éjszaka közepén, hogy a másik véletlenül se tudjon aludni.

Ami a legjobban zavar benne, hogy ő nem otthon érzi magát ebben a lakásban, hanem úgy érzi, csak ő lakik itt. Neki mindenből több kell, főleg helyből. Szinte az egész konyhát befoglalja. Nyugalom, nem csak nyafogok, szólok neki mindig, amikor problémám van vele, de akad bőven, sajnos. Rendetlen, nem pakol el maga után, csak napokkal később, ésatöbbi. 

Anyukám szerint kedves, megpróbál barátkozni stb, stb, én is kedves lennék, ha kétszer tesz nekem szívességet a másik, de nem leszek rosszindulatú. 

Ő egy évig fog itt tanulni, ő is művészetet tanul, de ő annyira nem művészlélek. Szeret öltözködni, szereti a divatot. Vegetáriánus, de rengeteget eszik. Nem is csoda, annyi gaztól én is éhes lennék egyfolytában! Ja és dohányzik... a szobájában.. jó, hogy nem dohányzó a lakás... Persze erről is beszéltem már vele, J. is beszélt vele, de mintha minden egyes alkalommal kiesne a fejéből...

De nem balhézunk, remélem így is marad. Csendben élünk egymás mellett.

Szóval, ők a lakótársaim. Spanyolul beszélünk, angolul nem, C. nem annyira beszéli. J. igen, de vele is csak akkor beszélünk angolul, ha nem bírom elmondani a mondókámat spanyolul. 

Töredelmesen bevallom, nagyon elhanyagoltam a blog írást... De most ezt korrigálom. Az elmúlt majdnem egy hónapban történt ez meg az, például meglátogattak a szeretteim. Először a Drágaszágom jött ki ide hozzám, majd melegváltással az Édesanyám és a Húgom. Mint kiderült, egész jó idegenvezető vagyok, D. mindent látott gyakorlatilag, amit Valencia-ban látni érdemes, egy-két dolog ugyan kimaradt, de a lényeg, hogy engem látott! Én meg őt. :) Még szerencsére sosem kellett távkapcsolatban élnem, de aki már élt át ilyet, az tudja, hogy nem könnyű! Kb. 2 hónap után láttam végre újra. Amikor mentem ki a reptérre, alig bírtam ülni a popsimon, úgy izgultam. Aztán volt nagy örömködés, amikor végre átölelhettük egymást. ...és ahogy az lenni szokott, a távozásakor pedig nagy szomorkodás volt. Nagyon nem akartam, hogy elmenjen, hiszen végre megoszthattam az élményeimet és tapasztalataimat azzal, akit szeretek. Így sokkal élvezhetőbb minden, mint egyedül. Szóval, sajnos visszautazott Magyarországra. Ez történt csütörtökön. Nekem pénteken volt egy vizsgám, és nem készültem rá, mert volt jobb dolgom is. :) Így maradt a csütörtök délután a péntek reggel 9-es vizsgára való felkészülésre. Láss csodát! Sikerült! (pedig akkor nem gondoltam erre) Szombat éjszaka érkezett meg az Anyukám és a tesóm. Ebben a hónapban 4x voltam a reptéren, nem rossz hely :D De amit a legjobban szeretek benne, az, hogy felszállok a metróra, és leszállok a reptéren, felmegyek a mozgólépcsőn és már ott is van minden előttem. Ez otthon is igazán kellemes volna, de mint tudjuk, mire kiépülne oda egy metróútvonal... muchos años... Tehát, Anyuék is megérkeztek, de sajnos nagyon rossz volt az idő, 1-2 napig, szinte sehova nem tudtunk menni, mert azért szakadó esőben várost nézni vagy sétálni a tengerparton, nem annyira jó. Azt hittem az egész hét ilyen lesz, és akkor az erősen megalapozta volna a hangulatot. Persze, nálunk semmi sem zökkenőmentes, és ehhez hűen maradva, itt is akadtak gondok, de ezt megtartom magamnak, mert még szó éri a ház elejét. Sajnos (vagy nem) már nem fog jönni több látogató ide, Valencia-ba, és ahogy telik-múlik az idő, az ember egyre inkább belátja, hogy fél év KEVÉS! De nem áll módomban tovább maradni. Mindent összevetve, nagyon boldog voltam és örültem a szeretteimnek, és sajnáltam, hogy el kellett menniük. Főleg D. miatt vagyok szomorú, mert hiányzik nagyon, és sokkal jobban éreztem magam, amikor itt volt.

Al final, egyedül maradtam... 

A teljesítőképességünk határa sokkal messzebb van annál, mint amit gondolunk magunkról.

Amikor az ember elhagyja az otthonát, és egy másik országba megy, nem gondol bele számos dologba. Például, ha megbetegszik, akkor mi van... Volt szerencsém vagy is éppen szerencsétlenségem ezt megtapasztalni. Megbetegedtem, és el kellett mennem orvoshoz. Na de ez nem olyan egyszerű! Ide-oda küldözgettek egyik helyről a másikra, mire kiderült, hogy abba a szakrendelőbe kell mennem, ahova a lakhelyem szerint tartozom. Máshol nem vizsgálnak meg, jó, talán a sürgősségin, de az horror... A délelőttömet és más emberek idejét feláldozva, sikerült szert tennem egy spanyol TB kártyára, mert nem elég, hogy van EU-s TB kártyám, ki kellett állíttatnom egy spanyolt is. Most már ellátnak, mert van ilyenem. Juhú. A gyógyszerárak nem olyan vészesek, de jobb, ha nem vagy beteg. A ronda szembesülés pedig az volt, hogy nem elég hogy megbetegedtem még emellett meg is fáztam... Kellemes 30 fokok repkednek, téged meg ráz a hideg és taknyod-nyálad összefolyik, rémes. De... az még rémesebb, hogy most nincs itt senki, aki ápoljon. Nincs itt az Anyukád, hogy főzzön neked egy teát vagy egy jóféle csirkehúslevest. Nincs itt a Kedvesed, hogy átöleljen, és hogy egy kis megnyugvást érezve elaludj a karjaiban. Nincsenek itt a barátaid, hogy amikor a halálodon vagy, meglátogassanak és felvidítsanak... Nincsen senkid. Te vagy magadnak. ...és ez itt a borzasztó szembesülés.

 

Itt egy szösszenet azoknak, akik hasonló cipőben járnak:

"A magány farkasa zihál;

egy látomás nagyot kiált:

LÉGY ERŐS ÉS MENJ TOVÁBB!

...de én csak csendesen elmerengek,

hisz megvívni csatát, 

elveszetten nem lehet."

Szerencsére annyi jogszabályt nem sértettem (még) meg itt, de valamelyik nap sikerült belefutnom egybe. A francia tankönyvemből akartam kimásolni már fontos oldalt, oda is mentem a Reprogafia-hoz, mire közölték velem, hogy "fotocopiar prohibido". Mondom oké, ahogy gondolod. Hazafele menet bementem a megszokott fénymásoló és nyomtató papírüzletbe, ahova járok. Első kérdésem az volt, hogy "másolsz könyvet?" - jött a válasz, nem! Már nem lepődtem meg, de kifejeztem az értetlenségemet, mire az eladó elmondta, hogy itt, Spanyolországban, jogszabályban elő van írva, hogy tilos tankönyveket fénymásolni. Most, hogy más könyvet is tilos-e, az rejtély. De meg kell hogy mondjam, erősen furcsálltam a dolgot. Azért meglehetősen meg van itt regulázva a nép! Persze... nem minden tekintetben.

Írhatnék gyakrabban is a blogba, hogy tudjátok mi van velem... és ne csak abból a remek facebook-ból tájékozódjatok. De néha, annyira le vagyok harcolva, hogy csak befele megy az információ áramlás, kifele már nem, bocsi, tényleg. Minden oké, ahogy Édesanyám szajkózza születésem óta: "Az élet nem egy habos torta." - ez így van. Egyszer fent, egyszer lent, még egy találó közhely. Szóval, megvagyok, jól vagyok. Csak vannak dolgok, amik kifejezetten megnehezítik a létezésemet, de majd megoldódnak ezek is ...

Őszinte leszek. A spanyol kulinária nem vesz le a lábamról. Oké, a sonka az best of kategória meg a sajt is, de nagyjából itt meg is áll a tudomány. Eddig a spanyol nemzeti és a valencia-i ételek közül, amire azt mondom, hogy ízlett, az a paella. Az tényleg finom. Ennek fényében úgy gondoltam, hogy csinálok magamnak valami ennivalót. Rengeteg alapanyag van, amiből jobbnál jobb ételeket lehet(ne) csinálni. Például az articsóka (alcachofa), az olivabogyó, a sokféle kagyló és tengeri herkentyű stb. Majd kísérletezem én is. Ezek az ételek jelentősen olcsóbbak itt, mint otthon. Nos, nem csináltam olyan nagyon macerás dolgot, csak a csirkét kellett megsütni. Viszont olyan jóízűen ettem meg, ahogy eddig még mást nem. Pirított csirkemell paradicsomos salátával, ezersziget ízű salátaöntettel (mert igazából úgy nézett ki, mint egy majonéz, de az íze az az ezerszigetre hasonlít) Voilá: Nagyon finom volt, jól is esett. A holnapi menü ugyanez lesz, mert kicsit sok lett a hús, viszont előtte spenótkrémlevest fogok enni. Itt a Knorr gyárt kis dobozos levest, kár, hogy otthon nem. Persze a minőségéről csak holnap tudok nyilatkozni. Viszont így néz ki: Ami a dobozra van írva: Spenótkrémleves sajttal és zöldfűszernövénnyel, ami itt petrezselyem. Az az extrafino nestlé csoki pedig EXTRAFINOM!

Már több, mint három hete vagyok itt, és mostanáig nem voltam a tengerparton. Hihetetlen! Na de ez az állapot nem tarthatott tovább, délután elmentem sétálni egyet a partra. Furcsa mód, itt is rossz az idő. Tegnap estefelé érhetett ide a hidegfront, mert szinte egész éjjel esett, napközben meg alig sütött a nap, a szél is fújt. Ezzel én nem foglalkoztam, fogtam magam, és elindultam. Sétáltam a parton egy keveset, aztán eleredt az eső. Amivel nem is lett volna akkora gondom, de sajnos így fényképezni nem tudtam plusz még el is áztam. Ezért elindultam hazafelé. Szerelmes vagyok. Amint kiértem a partra és megláttam a tengert, bele is zúgtam egyből: Viszont nemcsak a tengerbe vagyok beleszerelmesedve, hanem a Drágaszágomba is, aminek jelét is hagytam a homokban: Igen, igen, kissé szentimentális vagyok, de ami igaz, az igaz. Mindent összegezve, gyakran fogok kijárni ide, mert a lakásomtól max. 15perc tömegközlekedéssel. De az a levegő, ami megcsapja az arcod, egyszerre meleg és egyszerre hideg, a sós illata. Na ez az, amit majd nem tudod becsomagolni a bőröndömbe, ha eljön az ideje.

Az történt, hogy tulajdonképpen azért jelentkeztem erre a programra, hogy anyanyelvi környezetben megtanuljam a másik anyanyelvemet, a spanyolt. Azért a valóságban még számos oka van ennek a projektnek, de erre nem térnék ki. Szóval, eljöttem ide spanyolul tanulni, ami megmondom őszintén sokkal-sokkal jobban menne, ha mondjuk egyáltalán nem beszélnék magyarul, de ezt persze nem tudom megoldani, mert a családom és ismerőseim nem minden komponense beszéli a nyelvet. De azért lehet fejlődni hamar, az iskolában a fiatalok értik az angolt, de nem beszélik, így marad a spanyol. A tanárokkal is spanyolul kell megértetni, mit szeretnél. Tehát lehet tanulni. Sokat nézem vagy inkább hallgatom a tévét, hogy még több minden ragadjon, van haszna. Tegnap Gyilkos elmék (Criminal Minds) ment a tévében este, de a Bear Grylls hányattatásai című fantasztikus műsorsorozat se rossz spanyolul! Nos, ha már így belelkesedtem ... Ennek örömére itt Spanyolországban, elkezdtem franciául tanulni. Valenciaban van a valenciana nyelvjárás, ami kicsit angolos-spanyolos-franciás, de azért nem értem meg, ha így beszél valaki. Hátha hasznos lesz a francia nyelv ismerete kombinálva a spanyollal. Na jó, mindenképpen hasznos lesz, hiszen világnyelv. Hogy kicsit szélesebb körű legyen a nyelvtanulás, ugyan már megtanultam angolul, de mindig van hova fejlődni, ezért még az angolt is felvettem a tárgyaim közé - ez holnap derül ki, hogy járhatok-e rá vagy nem... Így lesz műszaki menedzser szakos magyar hallgatóból, Spanyolországban egy olyan intercambio estudiante, aki nyelveket tanul.

Már kb. két hete járok itt iskolába. Az egyetemi campus egyszerűen mesés, a minap, amikor mentem át az egyik karról a másikra, például egy nagy sziklát láttam, ami falmászáshoz van kialakítva, tök jó. Annyi minden van itt, hogy csak kapkodom a fejem. Az embernek nincs is kedve hazamenni, mert mindent megtalál az egyetemen, ami kell. Valóban úgy van az egész megcsinálva, hogy minden lehetőséged meg legyen teremtve, hogy tanulj, kikapcsolódj, jól érezd magad. A következő tárgyakat hallgatom: Gestión de integral (projektmenedzsment), organización (szervezés), materiales (építőanyagok), francia és angol és remélem spanyol is, de erre majd a napokban derül fény. Azt tapasztalom, hogy itt sokkal sokkal több jogi ismerettel kell rendelkezni... és ez magyarul sem egyszerű, nem hogy spanyolul. A nehézség a tanulásban a nyelvben rejlik, hogy megtanuld elmondani azt, amit már ugye tudsz, csak éppen nem spanyolul. Holnap dolgozatot írok, izgalmas lesz.

Itt is, úgy mint otthon, nagyon szeretnek festeni az emberek. Nem falat, illetve nem beltéri falakat. Az utcán, ahova nem szabad. Amikor fényképeztem a rajzokat, pont akkor mázolták le a falakat, furcsán néztek rám a "falfirka takarítók". Sokféle rajz van, bár eddig nem láttam olyan jókat, azért felteszek pár képet, azokról, amik mégis tetszettek. Otthon színvonalasabbak a rajzok, lehet, hogy itt is, csak még én nem találtam meg ahol vannak... Ez nagyon tetszett: Ez nem tudom micsoda, engem a Törcsire emlékeztet a South Parkból, aminek segge van. De nagyon sok helyen van ez a kis valami, sokféle színben, de mindenhol van segge vagy seggálla? Találtam egy falat, ahogy mentem az egyetem felé, végig volt festve, de ilyenből is sok van: Egy-két fotó a falon lévő rajzokról, amik jobbak voltak:

Ha elköltözöl egy idegen országba, valamilyen formában látszik rajtad, hogy nem vagy odavaló(si). Az én esetemben ez nem a külsőségekben jelenik meg, mivel eléggé hajazok az igazi spanyolokra. Mondjuk Valencia-ban nagyon nagyon sok a bevándorló, a világ minden pontjáról. Így amit eddig tapasztaltam, hogy ha segítséget kérsz vagy útbaigazítást vagy próbálsz valamit elintézni, ugyan észreveszik, hogy nem vagy spanyol, de nagyon szívesen és kétségesen segítenek. Nem angolul kommunikálok, hanem spanyolul, persze az angol jobban megy, de spanyolt jöttem ide tanulni. Mindenesetre észreveszik a beszédemen, hogy tutira külföldi vagyok. Néha megkérdezik, honnan jöttem, aztán, amikor mondom, hogy Magyarország (Hungría), semmi reakció nem jön vissza, mert feltehetőleg nem tudják hol van. Eddig egyszer tapasztaltam a külföldi létem nem tetszését, akkor, amikor vásároltam egy üzletben, és a pénztáros csaj olyan csúnyán nézett rám, amikor éppen hívott az Anyukám, és magyarul beszéltem hozzá. De mindössze ennyi, ne is legyen rosszabb. Valamelyik nem lementem a Kyosco-ba, ez egy olyan hely, mint egy trafik, de itt fel tudod tölteni a kártyád (mobil) és a tömegközlekedési kártyád is. Erről majd máskor írok. Ott megkérdezte tőlem az eladó néni, hogy beszélek-e angolul, mert elromlott a kártyafeltöltős gép. Persze, beszélek, és annyira örült neki. Össze is barátkoztam vele gyorsan. Szóval, nem néznek ki, mert itt még a finn és/vagy svéd típusú emberek sem lennének furcsák.

Nekem sosem kellett albérletben lakni, sem idegen emberekkel a lakásomon osztozkodni, így ez egy hatalmas harci feladatnak bizonyult... Szerencsére volt egy valencia-i barátnőm, aki nagyon sokat segített nekem a lakáskeresésben és a "tökéletes" megtalálásában. Sokféleképpen lehet itt lakást keresni, vannak ügynökségek, akik ezzel foglalkoznak, esetleg ismerősön keresztül, vagy ahogy én is tettem, interneten. Van jó néhány oldal, ahol jó lakások vannak. www.idealista.com www.fotocasa.es www.pisos.com www.erasmusu.com << ez kifejezetten erasmus-os diákok számára készült oldal, mindenféle információval ellát bennünket, többek közt szálláslehetőségekkel. Na de amikor lakást keresünk, támasztunk feltételeket, így például az ár, az elhelyezkedés, szomszédok, főbérlő, szomszédok szokásai, nemzetisége és még hosszasan sorolhatnám. Az én feltételeim: 200 euró legyen gastos-sal (rezsi), eleinte a centrum és az egyetem között szerettem volna lakni, mert nagyon szép a centrum, és szívesen sétáltam ott, de aztán meggyőzött a már említett barátnőm, hogy " nem a centrumba kell bemennem minden nap, hanem az egyetemre". Így akkor maradt az egyetem vonzáskörzete... Sokat keresgéltünk, bár így is azt mondják, hogy szeptember elején korán keresek szállást, mert csak később kezdődik az iskola. De azért nehezen leltem meg a jelenlegi otthonom. Viszont minden feltételemnek megfelel, árban is, elhelyezkedésben is, az egyetemből villamossal és 5 perc sétával, kb maximum 7 perc. Nagy a szobám, kényelmes az ágyam, minden van a lakásban, na jó, a vasalót hiányolom, de majd kitalálok valami praktikus megoldást. Az internet nem olyan jó, de mindent meg lehet oldani. Szóval a keresés... Böngésztem, böngésztem a neten, sokat, mire megtaláltam a jelenlegi lakást. Volt telefonszám, felhívtuk a barátnőmmel, megkérdeztük mikor lehet megnézni, 45 perc múlva már láttam is, nagyon tetszett. Nem akartam kapkodni, és rögtön kivenni, és még más lakást is látni szerettem volna... Pár nap elteltével, már nagyon nem tudtam maradni az előtte lévő szállásomon, úgy döntöttem, jövök. Nem bántam meg. 150 euró, plusz gastos, ami teljesen korrekt, mert az egész maximum 180 euróra jön ki. Itt egy átlagos szoba 200-300 euró és vagy benne van a rezsi vagy nincs. Ahhoz képest, hogy otthon egy lakást kapsz ennyiért... Csendes környék, mindenféle üzlet megtalálható itt, közel van minden. Tegnap sikerült is beköltöznöm, gyorsan be is rendezkedtem. Bevásároltam, ettem, ittam. Szóval mindent összefoglalva nem egyszerű lakást keresni és találni, főleg nem egyedül. Képek a lakásról:

El rio que no tiene agua annyit jelent, hogy a folyó, aminek nincs vize. Milyen sokszor hallottam ezt a mondatot, de így van. Valencia folyója a Turia, de kivezették a városból, mert többször kijött a medréből. Ezért a folyó medre parkosítva lett, amely széleskörű kikapcsolódást nyújt a helybelieknek. Rengeteget sportolnak, kocognak, sétálnak, szabadtéren edzenek, legyen az bármilyen sport, karate, aikido vagy testépítés. A spanyolok rettentően szeretik a háziállatokat (mascota), főleg a kutyákat. Nagyon sok embert lehet látni kutyával közlekedni. A város tele van szebbnél szebb épületekkel, a városközpontban (El centro) a régi, antigua épületek találhatók, de képviselteti magát a modern kor építészete is. Van bőven látnivaló, az épületektől kezdve a parkokig, a tengerpart, a kikötő, a Forma 1-es pálya, a városközpont stb. A fényképezőgépet megállás nélkül lehet kattogtatni. :)