Töredelmesen bevallom, nagyon elhanyagoltam a blog írást... De most ezt korrigálom. Az elmúlt majdnem egy hónapban történt ez meg az, például meglátogattak a szeretteim. Először a Drágaszágom jött ki ide hozzám, majd melegváltással az Édesanyám és a Húgom. Mint kiderült, egész jó idegenvezető vagyok, D. mindent látott gyakorlatilag, amit Valencia-ban látni érdemes, egy-két dolog ugyan kimaradt, de a lényeg, hogy engem látott! Én meg őt. :) Még szerencsére sosem kellett távkapcsolatban élnem, de aki már élt át ilyet, az tudja, hogy nem könnyű! Kb. 2 hónap után láttam végre újra. Amikor mentem ki a reptérre, alig bírtam ülni a popsimon, úgy izgultam. Aztán volt nagy örömködés, amikor végre átölelhettük egymást. ...és ahogy az lenni szokott, a távozásakor pedig nagy szomorkodás volt. Nagyon nem akartam, hogy elmenjen, hiszen végre megoszthattam az élményeimet és tapasztalataimat azzal, akit szeretek. Így sokkal élvezhetőbb minden, mint egyedül. Szóval, sajnos visszautazott Magyarországra. Ez történt csütörtökön. Nekem pénteken volt egy vizsgám, és nem készültem rá, mert volt jobb dolgom is. :) Így maradt a csütörtök délután a péntek reggel 9-es vizsgára való felkészülésre. Láss csodát! Sikerült! (pedig akkor nem gondoltam erre) Szombat éjszaka érkezett meg az Anyukám és a tesóm. Ebben a hónapban 4x voltam a reptéren, nem rossz hely :D De amit a legjobban szeretek benne, az, hogy felszállok a metróra, és leszállok a reptéren, felmegyek a mozgólépcsőn és már ott is van minden előttem. Ez otthon is igazán kellemes volna, de mint tudjuk, mire kiépülne oda egy metróútvonal... muchos años... Tehát, Anyuék is megérkeztek, de sajnos nagyon rossz volt az idő, 1-2 napig, szinte sehova nem tudtunk menni, mert azért szakadó esőben várost nézni vagy sétálni a tengerparton, nem annyira jó. Azt hittem az egész hét ilyen lesz, és akkor az erősen megalapozta volna a hangulatot. Persze, nálunk semmi sem zökkenőmentes, és ehhez hűen maradva, itt is akadtak gondok, de ezt megtartom magamnak, mert még szó éri a ház elejét. Sajnos (vagy nem) már nem fog jönni több látogató ide, Valencia-ba, és ahogy telik-múlik az idő, az ember egyre inkább belátja, hogy fél év KEVÉS! De nem áll módomban tovább maradni. Mindent összevetve, nagyon boldog voltam és örültem a szeretteimnek, és sajnáltam, hogy el kellett menniük. Főleg D. miatt vagyok szomorú, mert hiányzik nagyon, és sokkal jobban éreztem magam, amikor itt volt.

Al final, egyedül maradtam...