Amikor az ember elhagyja az otthonát, és egy másik országba megy, nem gondol bele számos dologba. Például, ha megbetegszik, akkor mi van... Volt szerencsém vagy is éppen szerencsétlenségem ezt megtapasztalni. Megbetegedtem, és el kellett mennem orvoshoz. Na de ez nem olyan egyszerű! Ide-oda küldözgettek egyik helyről a másikra, mire kiderült, hogy abba a szakrendelőbe kell mennem, ahova a lakhelyem szerint tartozom. Máshol nem vizsgálnak meg, jó, talán a sürgősségin, de az horror... A délelőttömet és más emberek idejét feláldozva, sikerült szert tennem egy spanyol TB kártyára, mert nem elég, hogy van EU-s TB kártyám, ki kellett állíttatnom egy spanyolt is. Most már ellátnak, mert van ilyenem. Juhú. A gyógyszerárak nem olyan vészesek, de jobb, ha nem vagy beteg. A ronda szembesülés pedig az volt, hogy nem elég hogy megbetegedtem még emellett meg is fáztam... Kellemes 30 fokok repkednek, téged meg ráz a hideg és taknyod-nyálad összefolyik, rémes. De... az még rémesebb, hogy most nincs itt senki, aki ápoljon. Nincs itt az Anyukád, hogy főzzön neked egy teát vagy egy jóféle csirkehúslevest. Nincs itt a Kedvesed, hogy átöleljen, és hogy egy kis megnyugvást érezve elaludj a karjaiban. Nincsenek itt a barátaid, hogy amikor a halálodon vagy, meglátogassanak és felvidítsanak... Nincsen senkid. Te vagy magadnak. ...és ez itt a borzasztó szembesülés.

Itt egy szösszenet azoknak, akik hasonló cipőben járnak:

"A magány farkasa zihál;

egy látomás nagyot kiált:

LÉGY ERŐS ÉS MENJ TOVÁBB!

...de én csak csendesen elmerengek,

hisz megvívni csatát, 

elveszetten nem lehet."