Már több, mint három hete vagyok itt, és mostanáig nem voltam a tengerparton. Hihetetlen! Na de ez az állapot nem tarthatott tovább, délután elmentem sétálni egyet a partra. Furcsa mód, itt is rossz az idő. Tegnap estefelé érhetett ide a hidegfront, mert szinte egész éjjel esett, napközben meg alig sütött a nap, a szél is fújt. Ezzel én nem foglalkoztam, fogtam magam, és elindultam. Sétáltam a parton egy keveset, aztán eleredt az eső. Amivel nem is lett volna akkora gondom, de sajnos így fényképezni nem tudtam plusz még el is áztam. Ezért elindultam hazafelé. Szerelmes vagyok. Amint kiértem a partra és megláttam a tengert, bele is zúgtam egyből: Viszont nemcsak a tengerbe vagyok beleszerelmesedve, hanem a Drágaszágomba is, aminek jelét is hagytam a homokban: Igen, igen, kissé szentimentális vagyok, de ami igaz, az igaz. Mindent összegezve, gyakran fogok kijárni ide, mert a lakásomtól max. 15perc tömegközlekedéssel. De az a levegő, ami megcsapja az arcod, egyszerre meleg és egyszerre hideg, a sós illata. Na ez az, amit majd nem tudod becsomagolni a bőröndömbe, ha eljön az ideje.